Mikor eldöntöttük, hogy újra kis kedvencet szeretnénk, megannyi kérdés állt előttünk. Eddig kutyát csak családi házban tartottam, leszámítva egy rövid panel időszakot, szóval első kérdés az volt: panelba kutyát? Biztos?
“Milyen fajta legyen? Mekkora termetű? Bírni fogja a benti életet? Mennyi mozgásra van szüksége? Szukát vagy kant? Kölyköt vagy felnőttet?”
Eleinte nem zártuk ki a nagyobb testű fajtákat, és abban is döntésre jutottunk, hogy kölyök legyen a kis jövevény. Fórumokat és kutyás oldalakat böngészve lassan lemondtunk a nagyobb fajtákról. Ezek között szerepelt a Husky, Labrador, Golden retriever és a Border Collie. Mindegyik rendkívül intelligens fajta, és hatalmas mozgás igénnyel rendelkeznek. Tehát a másfél szobás panelba nem épp ideális, még napi ötszöri sétával sem.
Azt is eldöntöttük, hogy kisfiú legyen. Kan kutyám már volt több, nem tüzelnek, talán kevesebb a baj velük. Ez majd a későbbiekben kiderül, jó döntés volt-e.
Kisebb termetű kutyáknál gondoltunk a Törpe Uszkárra, Papillonra, Sheltiere és a Spiccre. Szintén kiemelkedően intelligens fajták, de lakásba talán jobban valók.
A Sheltie-t elég nehéz beszerezni, nincs túl sok tenyésztő, kevés az alom, nagyon sokáig kerestem, de hiába. Papillon-t is csak Szlovákiában találtam, de már csak kislány kutyus volt, így ez sem sikerült. A Törpe Uszkárról pedig mi beszéltük le saját magunkat, hiába rettenetesen okos, a kis pofijával nem voltunk kibékülve… Ízlések és pofonok
Szóval maradt a Spicc. (Spitz)
Egy ilyen kis spitz mindennapjairól és kalandjairól fogok írni ebben a blogban. :)
Forrás: Free Stock photo, Kingsfield Kennels photo,
